Szíjjártó Jenő népdalgyűjtései

Bár Szíjjártó Jenő (1919-1986) elsősorban zeneszerzőként és karmesterként ismert, semmiképpen nem hanyagolható el népzenei tevékenysége sem. A kodályi út hiteles felvidéki folytatójaként a népdalokkal való foglalkozása két részből állt. Népdalgyűjtőként – az ötvenes években volt aktív, 1954 és 1958 között 6 szlovákiai magyar tájegység 25 községének 380 dalát rögzítette. A gyűjtések hatására pedig hozzáfogott a népdalok feldolgozásához is.

Kedvenc területe a Nyitra-vidék, ifjúságának helyszíne, ahol a zoborvidéki magyar falvak kivételesen gazdag néphagyományait kutatta úgy, ahogy tette azt évtizedekkel előtte Kodály Zoltán is. A Nyitra fölé magasodó Zobor hegy lábánál sorakozó, a 18. század óta kulturálisan fokozatosan elszigetelődő 13 magyar falu (Alsóbodok, Béd, Csitár, Egerszeg, Gerencsér, Geszte, Gimes, Kolon, Menyhe, Pográny, Vicsápapáti, Zsére és Barslédec) egyik legkülönlegesebb néprajzi tájegységünk. Nem véletlen hát, hogy 1906-ban a Mestert is első gyűjtőútjai egyike ide vezette, hogy még öt(!) azt követő évben (1907, 1908, 1910, 1911, 1915) térjen vissza a tájegységre. Népdalkincsünk olyan meghatározó gyöngyszemeit hallotta és jegyezte le itt elsőként tanult fül, mint az A csitári hegyek alatt… (Csitár), a Gerencséri utca… (Gerencsér), az A jó lovas katonának… (Zsére), a Meghalok, meghalok…(Kolon), a Piros alma mosolyog… (Menyhe), vagy az Ó, gyönyörű szép… (Gimes) kezdetű népdalok – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Nem véletlen hát, hogy Szíjjártó is három évben, 1954-ben, 1956-ban és 1957-ben is ellátogat ide.


A zséreiek és a ZOBORALJA zsérei női kar 2008-ban kopjafát állítottak Szíjjártó Jenő emlékére a Szent Miklós Templom előtti téren. (kép: Szórád József)

 

Esti hangulat Zsérén – vegyeskarra (Népdalfeldolgozás) 1957

Valóban három esti hangulatú népdal (Az ökör a földet nem magának szántja, Nem messze van ide Kismargitka, Este van a faluba´) ihlette Szíjjártó egyik első és egyben leghíresebb
népdalfeldolgozását. Az 1954-es zoboralji gyűjtés egyik leggazdagabb anyagát szolgáltatta a falu (Zsére), ahol Kodály évtizedekkel azelőtt (1905 és 1916 között négy alkalommal is járt a községben) olyan, azóta közismertté vált dallamokat jegyzett le, mint például a Háry János daljáték toborzóját ihlető A jó lovas katonának című népdal.

A három egybekomponált tétel egyik különlegessége abban áll, hogy annak ellenére, hogy a második és harmadik dal este játszódik, a hallgató érzése mégis az, hogy az első, lírai, cselekmény nélküli tétel inspirálta a szerzőt a különös címválasztásra.

Az Esti hangulat Zsérén Szíjjártó legközismertebb kórusműve, az egyetlen, melyet több szlovákiai magyar énekkar is repertoárján tart, illetve szinte az egyetlen, amelyből több ízben készült felvétel. Népszerűsége –azon túl, hogy az 1990-es Kodály-Napok kötelező műve volt a vegyeskarok számára valószínűleg annak tudható be, hogy a népdalfeldolgozások átlagos stílusán messze túlmutató, különös, még gyors tételeiben is borongós hangulatára énekes és közönség egyaránt könnyen ráérezhet.

Esti hangulat Zsérén [PDF]

Adatbeszerzés: Tóth Árpád: SZÍJJÁRTÓ JENŐ, A SZLOVÁKIAI MAGYARSÁG ZENESZERZŐJÉNEK ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA


vissza      vissza a lap tetejére